Tegnap este voltam moziban, megnéztük a Szex és New York című romantikus vígjátékot.
Nem egy nagy durranás, de nézhető. Inkább az okozott gondot, hogy 20:45kor kezdődött, és mint később kiderült... ez egy 2,5 órás film. Azaz elég hosszú.
Másfél óra utná alig láttam már a filmből annyira kellett WC-znem, de nem akartam kimenni, miazmár hogy nem tudok ennyit kibírni, nemvagyok én egy hólyagproblémával rendelkező vén tata...
2 óra után azt gondoltam, hogy ilyen nincs. Egyik kezemmel észrevétlenül levettem a kupakot az ananászos üvegről, ki tudja... De akkor se mentem ki. Makacs vagyok na.
2:25 -kor már a könnyem is folyt, és azon filóztam, hogy mekkora égés lenne ha most kiereszteném a felesleget...
2:30kor úgy éreztem, mint a futók, akik túljutnak a holtponton, és csak egy cél lebegett a szemem előtt: WC. Persze vagy 500an mentek ki előttünk a moziból, én meg nem akartam udvariatlanul furakodni, így kényszeredett mosollyal araszolgattam előre közben azon filózva, hogyha nyakon öntöm az előttem levőket a maradék chilivel, vajon gorsabban haladnak e, vagy kapok egy újabb lila foltot a szemem alá.
Hál' Istennek sikerült kiérnem... Utánna egész gyorsan hazaértünk, úgy éjféltájt,, úgyhogy most megy a kávédöntögetés ezerrel.
A következő videót már régen meg akartam mutatni, örök klasszikus, avagy:
Bolyki Brothers: Hová mész te kis nyulacska...
