Alapvetően az a probléma, hogy nagyon nehezen kelek.Úgyértem... nem csak az ágyból való kikászálódás tart 10-20 percig legalább, hanem amíg tényleg észhez térek, és a környezet ingereit is képes vagyok felfogni...

Tegnapelőtt reggel például zuhany utáni borotválkozást a fogkefémmel próbáltam abszolválni, és hosszú percekig nem tűnt fel, hogy csak a habot kenem szét mindenhol... (persze azóta is borotvahab íze van a fogkefémnek... -.-)

Máskor pedig a borotvámmal próbáltam meg fogat mosni, az egyetlen szerencse az volt, hogy a védőkupakot is elfelejtettem levenni róla (ami amúgy rendszeresen előfordul), így nem kezdődött véresen a reggel.

Néha maga a tusolás is komoly nehézségekbe ütközik, többször is óriásit estem a vizes kádban, vagy a nedves padlón, magammal rántva mindent a környezetből..

Arra is volt példa, hogy zuhany után, miután megborotválkoztam, újra letusoltam, mert teljesen kiment a fejemből, hogy azon már túlvagyok.

A legrosszabb azonban, mikor nem találom reggel a szemüvegem, aztán eldöntöm hogy majd fürdés után megkeresem, és hajmosáskor veszem észre, hogy a fejemen volt....

Mindenkinek vannak vidám, néha eléggé rosszcsont pillanatai gyermekkorából, melyeket felnőve hallani szüleink szájából minimum mosolyra késztetnek minket. Néhány, anyukám által elmesélt, könnykicsordulós nevetéssel tarrkított pillanatot szeretnék megosztani korai gyermekkoromból:

• Mindig is segíteni szerettem volna anyának (legalábbis piciként) a házimunkában. Ez onnan is kiderült, hogy rendszeresen ott tébláboltam körülötte, mikor a mosógépbe, illetve a centrifugába rakta be a ruhákat (akkor még nem volt ám automata, mosós-centrifugás gép mint most!), és tenni akarásomat kifejezve, a koszos ruhák egy részét szépen belegyömöszöltem a wc-csészébe, rácsuktam a fedőt, lehúztam, majd rá is ültem, mint aki jól végezte dolgát, anyum teljes megrökönyödésére. Majd miközben megpróbálta a teljesen eldugult klozetből kiszedni a ruhákat, elegánsan kiborítottam az ázó szaros koszos pelenkákat a lavórból, amely szépen végigfolyt a fél lakáson...
• Van egy másfél évvel fiatalabb húgom, akit (még most is!) nagyon szeretek, és mindent szerettem vele megosztani (na ezt ma már nem annyira :P). Egyik Mikulás-nap előtt kilestem, hova dugják anyáék a mikulás csokikat (ilyen szép, 40 cm magas helyes csokifigurák voltak), majd türelmesen vártam a pillanatot, mikor elmentek a városba valamiért.
• Fogtam a hugicát, leültettem a rácsos-ágyba, kicsomagoltam a csokiját, majd a két lába közé tettem, aki átölelte a kezecskéivel, és úgy próbálta enni a csokit, persze inkább még csak nyalogatta; én pedig az ágya mellett ülve a földön haraptam-rágtam-nyeltem a legnagyobb lelki nyugalommal a saját csokimat. Anyum elmondása szerint mikor hazaértek, megdöbbenve látták, ahogy a földön ülve tömöm befele a csokit átszellemült arccal, nyakig csokisan, majd mégjobban megrökönyödve vették észre a hugit, aki térdig csokisan nyammogta a csokiját, összepancsolva mindent körülötte.
• Hasonló történet esett meg a cipőboxszal, mellyel - indiánosat játszva - teljesen feketére bepacsmagoltam szintén a hugit, majd utánna félig magamat is, mire rájöttek anyáék...
• Végül pedig: volt egy nagy brokát-függöny a nappalinkban, amellyet elhúztak, hogyha tárgyaltak valakivel anyáék, elválasztva a szobát a lakás többi részétől. Engem pedig csak a kíváncsiság hajtott, mikor körömollóval egy háromszög alakú rést vágtam a függönyön szemmagasságba, hogy figyelni tudjam a történteket....

Nem sokkal az idei Szilveszter után sikerült rettenetesen lebetegednem (nem, nem azért amire gondolsz...)

Kénytelen voltam elmenni a háziorvosomhoz (aki amúgy egy nagyon aranyos néni), mert láz + fájdalom + köhögés + rendszeres orrdugulás kombó már sok volt.

Ahhoz, hogy a lentebb részletezett eseményeket értékelni tudjuk, tudni kell, hogy 4 orvos rendelője található ebben az épületben, melyekhez egy közös várószoba jellegű, de inkább egy nagyobb panellakás előszobájához hasonló és méretű helyiség tartozik.

Mire odaértem (rendelés kezdete előtt 10 perccel), a rendelő megtelt nyugdíjas nénikkel és bácsikkal, akik mindennemű szégyenérzet és másra való tekintet nélkül vesézték ki egymás problémáit ("kééépzeld kedveském, a múlktor is hát nem szorulásom volt három napig?"), némelyik a hallottak alapján már rég az ibolyát hóvirágot szagolná... 

Volt még egy hely, egy láthatóan süket néni, valamit egy erősen köhögő bácsi mellett, ezért - kedvesen erőtlen állapotomból következően - leültem közéjük.

A néni megállás nélkül eregetett mindenféle felhőket (nem viccelek, másfél órán keresztül!), de olyan rettenetes mennyiségben, durrogó hanghatásokkal (mint egy kisrepülő),  és annyira büdöset, hogy egy borz térden állva könyörögne sírva a receptért. Nekem perceken belül folyt a könnyem, gondold el, hogy totál bedugulva volt az orrom, és még így is olyan hatással volt rám, hogy komolyan elgondolkoztam azon, hogy biológiai fegyverként be lehetne vetni...

Ez még nem minden; a velem szemben ülő néni, aki (ha jól emlékeszem) rózsafüzért számolt végig, úgy nézett bámult stírölt, hogy kezdtem magam tényleg rosszul érezni (mintha a terjengő mindent beborító szag bűz nem lett volna elég).

És aztán mikor behívott az orvos, és lerogytam a székre, és együttérzéssel kérdezte, hogy "fiatalember, nagyon rosszul néz ki, mi történt", akkor azt hittem hogy gutaütést kapok....

U.i: utánna elég gyorsan meggyógyultam, de ez is örök emlék (?) marad....

... és mostanában újra nagyon hülye vagyok...

szóval lehet lesznek postok.

Vagy nem, ki tudja? 

De hogy a design-nal tuti csinálok valamit, az egészen biztos.

Elképesztően rusnya szegény :/

Tegnap találkoztam anyával \o/ 

Kijelentette, hogy mi most ruhát fogunk vásárolni (ami jó, mert nem én költök, és úgyis már szükségem volt rá :P ).

Na de. Azért az úgy 10 perc után kicsit felidegesített, hogy a ruhaméretek korántsem konzisztensen vannak jelölve. Az hagyján, hogy a boltban levő XL-es ing kisebb, mint a rajtam levő L-es, de hogy egymástól is jól láthatóan különbözött két, egyforma méretűnek írt, különböző fazonú ing (és akkor még a nadrágokról nem is beszélve...), az már kiveri a biztosítékot (hangsúlyozom, egy neves, jól menő ismert ruhamárkáról van szó).

Úgyhogy most vannak "kicsi" XL-es, és "nagy" L-es ingeim, pólóim, illetve a szokásos nadrágméretemtől gyökeresen eltérő méretű nadrágom is. Végülis örülök, csak ez mély nyomot hagyott :)

Van nekem egy nagybátyám, epítészmérnök. 

Mikor még egyetemista volt, volt egy csomó külföldi osztálytársa, és így tanítgatták egymást ugye szavakra, kifejezésekre, és arra jött rá, hogy a legtöbb idegen nyelven a "szeretlek" nagyon szép, dallamos, stb. kifejezés:
Je t'aiem, ich liebe dich, i love you, stb.
De magyarul olyan darabos, csúnya és ezért mikor kérdezték a külfödiek, hogy hogyan mondják a magyar lányoknak hogy szeretlek, azt mondta hogy "hajolaj", mert az olyan szépen hangzik.
Ezek után meg halálra röhögték magukat, ahogy a külföldi srácok a magyar lányokhoz odamenve "hajolaj, hajolaj", és nem értették, miért néznek rájuk furcsán, és miért nézik oket totál hülyének es miert röhögnek a földön fetrengve...

Biztos mindenki ismeri ezt a jelenséget, mikor hétfő reggel valahogy semmi sem sikerül. Idétlen az egész és összevissza szerencsétlenkedsz. 

Na valahogy így történt ma velem is...

A hugom nem aludt itthon, ezért - mivel olyan szép nagy ágya van - ott aludtam. Ezzel még nincs semmi para. De!

Reggel, mikor felkeltem - ugye sötét van, redőny lehúzva, ajtó becsukva... semmit nem talaltam meg. Redőny helyett magamra rántottam majdnem az egész könyvespolcot, és legalább 10 percig keresgéltem felkómásan, hogy hol a francba van az ajtó...

Persze csőstől jön a baj: Megpróbáltam fogkrémmel borotvalkozni, de hm... nem igazán volt sikeres... Majd egy borotválkozás közbeni telefon után, félig habosan sikerült fogat mosni, aminek az lett az eredménye, hogy borotvahab-illatú lett a szám...

Az pedig már csak épp említésre méltó, hogy otthon felejtettem a táskám, és erre csak 10 perc utazás után jöttem rá...

Éljenek a hetfők! 

Van egy öcsém. Balázsnak hívják, már elmúlt 20, sőt barátnője is van (és ami engem nagyon idegesít, hogy magasabb is nálam -.-).

Na de a lényeg:

Nemrégen volt a fent említett hipermarketben vásárolni egy nagyobb mennyiséget. A blokkolás közben derült ki számára, hogy elszámolta magát, és nincs nála elég pénz (és itt kell megemlítenem, hogy mostanában fut egy akció ebben bolthálózatban, ahol is véletlenszerűen kiválasztanak valakit, aki megnyeri a vásárlása összegének a felét), de mire eljutott volna addig, hogy szóljon a pénztárosnak beütött mindent. Elmondott egy fohászt, és amilyen mákja vannak ennek a gyereknek, természetesen csak a felét kellett kifizetnie.

Vakszerencse? Isteni beavatkozás?

Döntse el mindenki :)

Én szeretem a nőket. Tényleg.

De az alábbi szösszenetben (melyet egy kedves ismerősömtől olvastam) nagyon sok igazság van:

Tantervünk nők számára:

1. óra: Hidegben fel, melegben le, avagy hogyan kezelj egy termosztátot.

Előadás képekkel, oktatófilmmel.

2. óra: Mi kerül több energiába: lehajtani a vécéülőkét, vagy 3 órát duzzogni miatta?

Kerekasztal beszélgetés.

3.óra: Lehetséges elmenni egy ruhaüzlet előtt anélkül, hogy vásárolnánk?

Csoportfoglalkozás.

4. óra: Az alapvető eltérések egy női retikül és egy bőrönd között.

Felismerési gyakorlat.

5. óra: Hogyan tegyünk fel kérdéseket a reklámok közben, és maradjunk csendben a film alatt?

Csoportfoglalkozás.

6. óra: Lehetséges egy jó fürdőt venni 14 különféle szappan és habfürdő nélkül?

Szeminárium

7. óra: Egészségügyi felvilágosítás: léteznek gyógyszerek a menstruáció előtti feszültség csökkentésére - HASZNÁLD ŐKET!

Előadás.

8. óra: Tévedtem, a páromnak volt igaza!

Tényfeltáró beszámolók.

9. óra: Hogyan parkoljunk le kevesebb, mint 20 perc alatt a biztosító igénybevétele nélkül?

Gyakorlati bemutató.

10. óra: Hogyan használjuk a féket anélkül, hogy az összes utas lefejelje a szélvédőt?

Gyakorlati foglalkozás.

Megint késztetést érzek (illetve többen jelezték, hogy mikor indul újra a blog), hogy tollat ragadjak (huh milyen ósdinak hanzik ez... nem is tollat... billentyűzetet), persze majd kiderül, hogy meddig lesz kedvem, remelem több ideig, mint eddig :)

Igazaból szeretnék egy normalis kinézetet adni neki, mert ez eléggé sablonos, meg a színek se tetszenek nagyon, valószínűleg hétvégén nekiülök.

A régebbi postokat is átnéztem, volt amit töröltem, volt amit kicsit átjavítottam, de remélem, azért így is élvezhetőek maradtak :)

Tegnap volt a vese világnapja. Tudtátok? (Pont Torkos Csütörtökön.. hát hülyék ezek?) Igazából ennyi erővel minden szervnek lehetne... Mondjuk egy napon lehetne a petefészek és a herék napja, vagy esetleg az Agyalapi Mirigy Napok is megrendezésre kerülhetnének... Természetesen az Irigy Hónaljmirigy is felléphet (és most vonatkoztassunk el h pontosan ők honnan is szedték a nevüket :P ), és növekedési hormon eladó jeligével lehetne hirdetni....

Nemrég találtam teljesen véletlenül erre a fantasztikus, titkokat lelplező, világmegváltó ötleteket adó oldalra, amely teljesen megváltoztatta... a kedvem. 
Illetve... majdnem meghaltam... Nem sok kellett hogy halálra röhögjem magam.

Idéznék egy kicsit:

"... olyan üzeneteket tartalmaz, amelyeket a Cetek (bálnák és delfinek) adtak át neki. [Ez egy könyv, amit a Cetek írtak - a szerző megjegyzése]

A Cetek az egyedüli teljesen tudatos lények,  amelyek a Földön élnek. ...kommunikálnak a ... Fény Galaktikus Föderációjával."

 Illetve:

"A Földbolygó szerkezete nagyban eltér attól, amit eddig tanítottak róla, ugyanis üreges."

És az i-n a pont:

"A Fák ... fakéregben megtestesült Élő Könyvtárak...

Öleld át a fát, hogy cenzúrálatlan híreket és válaszokat kapj minden kérdésedre"

Az oldal címe:

www.foldimennyorszag.hu

Nem lehet nem észrevenni az Aletheia környezet és Életbarát termékekről, valamint a Skandináv élő Víz-rendszerekről szóló reklámokat. 

  (Egy rizs több mint 1000ft/kg...)

Mindenesetre elmentem könyvjelzőnek... Borús napokon, vagy ha nincs jó kedvem, minden bizonnyal jó kedvre fog deríteni:)

Elromlott a laptopom hangkimenete:(

Zörög mint az állat ha bedugom a fülest, illetve csak a bal sáv jön át de annak a minősége is borzalmas. Igazából ez nem lenne túl nagy baj, mert a hangszórói jók, csak néha utazás közben szoktunk a feleségemmel filmet nézni és azt csak fülessel lehet, pláne vonaton. Amiért most ez tényleg nagy gond, az, hogy a BPA-ban megkértek hogy én streameljem az elhangzottakat, hogy máshonnan is lehessen hallgatni, viszont nem árt hogyha hallom mit streamelek:) Egész héten külső hangkártyák után nézelődtem a neten - már persze mikor volt időm:P - de mostanáig nem találtam olyat, ami árban, teljesítményben és megbízhatóságban is megfelelt volna, azonban véletlenül rátaláltam egyre: 

Pici, nem túl vészes az ára, pláne hogy nem is én veszem:), márkás és pont eleget tud, épp ami kell. Remélem nem lesz hiába a vétel, és megfelelő minőségben sikerül majd sugározni.

Ja és hogy miért ez a post címe?

Az úgy történt hogy egyszerűen teljes lelki nyugalommal leöntöttem a laptopom billentyűzetét forró teával a munkahelyemen. Mivel nem kakaóbiztos (és valószínűleg emiatt sem teabiztos), ezért annak rendje és módja szerint feldobta a nem létező tappancsát. Szárítottam két napig, de csakazértse akart működni. Na jó, küldjük el garanciában, hátha megcsinálják...
Ekkor csalódtam kellemeset a gyártóban, ugyanis következő nap kijött a futár, elvitte, és 3 nap múlva az asztalomon volt, működőképesen, igaz néhány hétig mintha ragadtak volna billentyűi...

 Megnéztük a múlt héten az Avatárt a szüleinkkel meg a tesóimmal.
Eredetileg IMAx-ban szerettük volna, de oda már február végéig nem volt hely, így a "sima" 3D maradt lehetőségnek.

 Beülünk a terembe, szemüveg fel, majd várunk. Eltelik 5 perc, szemüveg le, mert nyomja az orrom, nekikezdek a chillis chipsnek, megkóstolom a Canada Dry-t. 10 perc. A chipsnek már csak a fele van meg, kezdek morcos lenni, de ennyi még belefér.

Negyed óra után még mindig semmi, felettünk a gépterem töküres, elmegyek megkeresni valakit hogy mi a fene van. Végre megtalálom a managereket (két fiatal csaj...) akik nagyon idegesen elkezdenek telefonálgatni, de megnyugtatnak hogy mindjárt-mindjárt csak még be kell állítani a gépeket. Ezt igazából nemértem, ugyanis szerintem ezt nem a film kiírt kezdési időpontjában kellene kezdeni... szerintem... Mindegy, vissza a helyemre. Végülis megjelentek a srácok a gépteremben és komótosan nekiültek beállítani a gépeket. Végre elsötétül a terem, szemüveg fel, reklám, majd elkezdjük élvezni a filmet... azaz mégsem. Valami nem stimmel. Nincs 3D. Életlen. Basszus... de vagy 10 percig ment a film mire rájöttek... illetve... újabb reklamálásra kezdték csak újra. Végre minden jó, minden stimmel. Kezdhetjük élvezni:)

Egyébként nagyon jó film, nagyon tetszett mindnyájunknak, pedig elég hosszú, majdnem 3 óra, de a technika félelmetesen jó, és mondanivalója is van.

Vettünk egy halat. Először féltem, hogy Dolly (a cicánk) leborítja, játszik vele, majd megeszi, de az elmúlt két hét tapasztalatai alapján vagy nem érdekli, vagy sikerült olyan helyre helyezni, ahol nem éri el.

A halacska a címben szereplő állat, és igazából olyan, mint egy kanadai favágó:
Igénytelen, elvan egy gömbakváriumban (jó, ez mondjuk a favágóra nemigaz... legalábbis nemhiszem hogy brit tudósok kísérleteztek volna ezzel), elvan mindennap ugyanazon a kaján, és iszonyat fel tudja húzni magát a saját tükörképén. És ezt most vegyétek szó szerint!
Ugyanis a betta ha támad, minden uszonyát szétfeszíti, mint egy mini színes vitorláshajó, és nagyon erősnek gondolja magát. Ezek a halak ugyanis egymást is megtámadják, emiatt ha meglátja saját tükörképét, annak is neki akar menni. Abszolút muris, ahogy megtámadja a tükröt, és körbe-körbe úszkálva keresi a másik halat:) 

 Nahát nahát!

Elég régen frissült ez a blog...
Na de mostantól!

Ezt muszáj belinkelnem:

Volt már egy hasonló link, de ez eg újabb gyöngyszem a kedvenc magyar vokál-együttesemtől, a Bolyki Brotherstől. 

Tegnap este voltam moziban, megnéztük a Szex és New York című romantikus vígjátékot.

Nem egy nagy durranás, de nézhető. Inkább az okozott gondot, hogy 20:45kor kezdődött, és mint később kiderült... ez egy 2,5 órás film. Azaz elég hosszú.

Másfél óra utná alig láttam már a filmből annyira kellett WC-znem, de nem akartam kimenni, miazmár hogy nem tudok ennyit kibírni, nemvagyok én egy hólyagproblémával rendelkező vén tata...

2 óra után azt gondoltam, hogy ilyen nincs. Egyik kezemmel észrevétlenül levettem a kupakot az ananászos üvegről, ki tudja... De akkor se mentem ki. Makacs vagyok na.

2:25 -kor már a könnyem is folyt, és azon filóztam, hogy mekkora égés lenne ha most kiereszteném a felesleget...

2:30kor úgy éreztem, mint a futók, akik túljutnak a holtponton, és csak egy cél lebegett a szemem előtt: WC. Persze vagy 500an mentek ki előttünk a moziból, én meg nem akartam udvariatlanul furakodni, így kényszeredett mosollyal araszolgattam előre közben azon filózva, hogyha nyakon öntöm az előttem levőket a maradék chilivel, vajon gorsabban haladnak e, vagy kapok egy újabb lila foltot a szemem alá.

Hál' Istennek sikerült kiérnem...  Utánna egész gyorsan hazaértünk, úgy éjféltájt,, úgyhogy most megy a kávédöntögetés ezerrel.

A következő videót már régen meg akartam mutatni, örök klasszikus, avagy:

Bolyki Brothers: Hová mész te kis nyulacska...

Most hogy újra aktívabban blogolok, meg is osztom veletek a mai reggel termését: (:P)

Most találtam ezt a videót, a Pixar legújabb rövidfilmje, egy kövér de kedves (?) nyuszi kalandjait meséli el:

Nem sokkal utánna meg ezt az oldalt találtam:

www.morphthing.com/

Híres emberek arcát lehet összemontírozni:)

Unalmas percekben garantált szórakozás:)

P.S.: BTW nem unatkozom, csakhát..

Elég "érdekes" dolog történt tegnap délután...

Egy, már azóta okafogyott ügy miatt jöttünk haza többen, azonban az Örs vezér téri aluljáróban egy nagydarab asszonyság nekemjött, amit én fel sem vettem, hanem sétáltunk tovább. A mangalica faszkalap, de kigyúrt állat barátja viszont bekattant, hogy miért nem kértem bocsánatot az asszonyától (értitek: nekemjött és miért nem kértem elnézést... no coment), és ezzel egyidőben szétverte a képemet. Majd neki állt feljebb hogy rendőrt akarok hívni és elment a francba. Én meg ott álltam egy kétszer akkorára dagadt képpel meg egy síró barátnővel.
Ezek után egész érdekesen nézett rám az eladó, mikor megvettük a csomagokat, de hál' Istennek semit se kérdezett. Hazaérés után órákig jegeltem, úgyhogy most egész jól néz ki az arcom, pici pukli maradt csak.

Ennyire nincs tiszteletben tartva a másik ember? És ezrével rohangálnak az utcákon.

Egy jó barátom írta erre:
 

Londonban van erre egy pompas megoldas amugy. Az ott eloknek koztudott, hogy London parkjaiban este 22:00 utan nem szabad, szo szerint tilos tartozkodni, ugyanis elobujnak a helyi bandak es kokemenyen terrorizaljak a nepet. Ez amolyan iratlan szabaly, mindenkepp keruld el a parkot sotetedeskor, mert jo esetben csak megvernek es szetlopnak. Ismetlem, jo esetben.

Ezen afferok elkerulesekepp a kovetkezo rendszabaly lett bevezetve: Ha betelefonalnak a rendorsegre, automatikusan bemerik a hivas helyszinet. Ha nem szolalsz bele a telefonba - azt hiszem - fel percig, torveny irja elo hogy egy jaror rogvest elinduljon a helyszinre, ellenorizni a betelefonalot. Mivel Londonban elegge aktiv a rendorsegi allomany, gyakorlatilag hivas utan cirka masfel perccel megerkeznek es felmerik a terepet, ergo masfel percig kell "kibirnod" a tamadast, barmi is legyen az. Ha megtamadnak, benyulsz a zsebedbe es szepen ranyomsz a ... nem is tudom melyik szamra, szinten 3 jegyu, majd hivas.

 

Voltam ugy ket evvel ezelott Londonban. Az ott elo unokatestverem meselte el mindezt es melegen ajanlotta: ha problema van, egyszeruen vedd elo a telefont, "fenyegetoen". Komolyan, egy telefon felmutatasa elegendo, es leszallnak rolad.

Sot, csak hogy tetezzem az egeszet, ilyen eseteknel allitolag a londoni rendorseg merhetetlenul "segitokesz", magyaran a te esetednel valoszinuleg lazan elzarjak az ordasparasztot amolyan buntetesbol ugy 24 orara.

Láttam valahol egy olyan telefont amibe gázsprét építettek.... lehet kellene vennem egyet.
És azért sem fogok bocsánatot kérni ha nekemjonnek FBM.