Vettünk egy halat. Először féltem, hogy Dolly (a cicánk) leborítja, játszik vele, majd megeszi, de az elmúlt két hét tapasztalatai alapján vagy nem érdekli, vagy sikerült olyan helyre helyezni, ahol nem éri el.

A halacska a címben szereplő állat, és igazából olyan, mint egy kanadai favágó:
Igénytelen, elvan egy gömbakváriumban (jó, ez mondjuk a favágóra nemigaz... legalábbis nemhiszem hogy brit tudósok kísérleteztek volna ezzel), elvan mindennap ugyanazon a kaján, és iszonyat fel tudja húzni magát a saját tükörképén. És ezt most vegyétek szó szerint!
Ugyanis a betta ha támad, minden uszonyát szétfeszíti, mint egy mini színes vitorláshajó, és nagyon erősnek gondolja magát. Ezek a halak ugyanis egymást is megtámadják, emiatt ha meglátja saját tükörképét, annak is neki akar menni. Abszolút muris, ahogy megtámadja a tükröt, és körbe-körbe úszkálva keresi a másik halat:)