Nem sokkal az idei Szilveszter után sikerült rettenetesen lebetegednem (nem, nem azért amire gondolsz...)
Kénytelen voltam elmenni a háziorvosomhoz (aki amúgy egy nagyon aranyos néni), mert láz + fájdalom + köhögés + rendszeres orrdugulás kombó már sok volt.
Ahhoz, hogy a lentebb részletezett eseményeket értékelni tudjuk, tudni kell, hogy 4 orvos rendelője található ebben az épületben, melyekhez egy közös várószoba jellegű, de inkább egy nagyobb panellakás előszobájához hasonló és méretű helyiség tartozik.
Mire odaértem (rendelés kezdete előtt 10 perccel), a rendelő megtelt nyugdíjas nénikkel és bácsikkal, akik mindennemű szégyenérzet és másra való tekintet nélkül vesézték ki egymás problémáit ("kééépzeld kedveském, a múlktor is hát nem szorulásom volt három napig?"), némelyik a hallottak alapján már rég az ibolyát hóvirágot szagolná...
Volt még egy hely, egy láthatóan süket néni, valamit egy erősen köhögő bácsi mellett, ezért - kedvesen erőtlen állapotomból következően - leültem közéjük.
A néni megállás nélkül eregetett mindenféle felhőket (nem viccelek, másfél órán keresztül!), de olyan rettenetes mennyiségben, durrogó hanghatásokkal (mint egy kisrepülő), és annyira büdöset, hogy egy borz térden állva könyörögne sírva a receptért. Nekem perceken belül folyt a könnyem, gondold el, hogy totál bedugulva volt az orrom, és még így is olyan hatással volt rám, hogy komolyan elgondolkoztam azon, hogy biológiai fegyverként be lehetne vetni...
Ez még nem minden; a velem szemben ülő néni, aki (ha jól emlékeszem) rózsafüzért számolt végig, úgy nézett bámult stírölt, hogy kezdtem magam tényleg rosszul érezni (mintha a terjengő mindent beborító szag bűz nem lett volna elég).
És aztán mikor behívott az orvos, és lerogytam a székre, és együttérzéssel kérdezte, hogy "fiatalember, nagyon rosszul néz ki, mi történt", akkor azt hittem hogy gutaütést kapok....
U.i: utánna elég gyorsan meggyógyultam, de ez is örök emlék (?) marad....
