Nem blogoltam még, de egyszer ezt is el kell kezdeni:) Úgyhogy bele is vágnék...:
Minden a teával kezdődött...
A tegnap reggelem úgy indult mindent minden nap, amikor otthon alszom.
Kora reggel ébredtem fel, és egész addig minden a megszokott mederben folyt (tusolás, fogmosás,, lencsebetétel, stb) amíg meg nem csináltam a reggeli musthave teámat.
Ülök egy szál gatyában a gép előtt, épp bekapcsoltam megnézni jött e valami fontos levél, amikor szerényen magamra öntöttem (az amúgy tűzforró) teát. Persze mehettem újra zuhanyozni, mert a lábujjaim is ragadtak a cukros teától.
Felöltözés után, de még elindulás előtt arra jutottam, hogyha már a teázás nem sikerült, akkor megpróbálom egy pohar kakaóval. Nos ez rossz ötletnek bizonyult, ugyanis a frissen mosott ingemet olyan szinten sikerült össze-kakaóznom (hu... azt hiszem ilyen szó nem letezik... na sebaj) hogy az borzasztó. Viszont másik ingem már (vagy még?) nem volt tiszta - ugyanis mindig akkor mosok, amikor már nincs semmim amit felvehetnék -, úgyhogy megpróbáltam letörölgetni a kakaót magamról több-kevesebb sikerrel, majd - persze a mosástól nyakig vizesen - elindultam dolgozni.
Útközben vettem két sajtos kiflit és egy dobozos kakaót, amit úgy gondoltam, hogy majd reggeli gyanánt elfogyasztom.
Gondoltam én.
A következő történt.
Ülök bárgyú mosollyal az asztalom előtt,, épp nézem hogy milyen szép ez az SVG kódrészlet, bal kezemben a dobozos kakaó, jobbomban a kifli, és lábam között a szemetes, hogy abba morzsáljak. Néhány perc múlva azt veszem észre, hogy épp öntöm a kakaót bele a szemetesbe, amin annyira meglepődtem, hogy sikerült a még majdnem egész kiflit is beleejtenem kosárba, persze a munkatársaim nagy derültségére.
Azt hittem hogy roszabb már nem lehet.
Miután megebédeltem régen nem látott Kuli barátommal egy Lehel téri kajárdában (ide tartozik hogy negyed óra alatt se tudtam neki elmagyarazni hogy merre dolgozom, valamiért a tájékozódási képességem csapnivalóan rossz), visszamentem dolgozni, de addigra már annyira döglesztően meleg volt, hogy bekapcsolták a légkondikat. Az egyiknek a légterelője viszont nem mozgott, aminek okán csonthidegre fagyasztotta az ajtó előtti fél négyzetméteres területet, és mindenki tüdőgyulladást emlegetve húzott el az ajtó közeléből. Arra gondoltam hogy na majd én megcsinálom, láttam már légkondit, csak nem lehet elrontani.
Szitu a következő: ott állok az ajtó előtt, persze úgy, hogyha valaki bejön, pont rám nyíljon az ajtó. Kezeben a távirányító, és összevissza nyomkodok mindent. Persze az a szar csak nem akart megmozdulni, viszont addigra a kondi már 36 fokos meleget fújt hideg helyett. Épp ki akarom kapcsolni a szerkezetet, mire benyit a főnök, ordasul orrnyergen vágva, minek következtében nekiesek a szekrénynek, közbe úgy dől rá a meleg a kondiból. Rámnéz, majd a kondira, majd újra rám, végül megállapodik a szeme a távirányítón. Elhaló hangon közlöm vele rámutatva a légkondira hogy :"nem működik a légterelő, szerintem rossz". Boss megvetően rámnéz, majd elfordulva és elfojtva a nevetését ennyit mond: "tudjuk. már vagy két éve". Akkor nagyon kicsinek és jelentéktelennek akartam látszani, ami 190 cm-es termetemet figyelebe véve... hát nemigazán sikerült.
Most egy hétig nem fogok reggelizni, hátha jobban sikerülnek a napok..
Minden a teával kezdődött...
A tegnap reggelem úgy indult mindent minden nap, amikor otthon alszom.
Kora reggel ébredtem fel, és egész addig minden a megszokott mederben folyt (tusolás, fogmosás,, lencsebetétel, stb) amíg meg nem csináltam a reggeli musthave teámat.
Ülök egy szál gatyában a gép előtt, épp bekapcsoltam megnézni jött e valami fontos levél, amikor szerényen magamra öntöttem (az amúgy tűzforró) teát. Persze mehettem újra zuhanyozni, mert a lábujjaim is ragadtak a cukros teától.
Felöltözés után, de még elindulás előtt arra jutottam, hogyha már a teázás nem sikerült, akkor megpróbálom egy pohar kakaóval. Nos ez rossz ötletnek bizonyult, ugyanis a frissen mosott ingemet olyan szinten sikerült össze-kakaóznom (hu... azt hiszem ilyen szó nem letezik... na sebaj) hogy az borzasztó. Viszont másik ingem már (vagy még?) nem volt tiszta - ugyanis mindig akkor mosok, amikor már nincs semmim amit felvehetnék -, úgyhogy megpróbáltam letörölgetni a kakaót magamról több-kevesebb sikerrel, majd - persze a mosástól nyakig vizesen - elindultam dolgozni.
Útközben vettem két sajtos kiflit és egy dobozos kakaót, amit úgy gondoltam, hogy majd reggeli gyanánt elfogyasztom.
Gondoltam én.
A következő történt.
Ülök bárgyú mosollyal az asztalom előtt,, épp nézem hogy milyen szép ez az SVG kódrészlet, bal kezemben a dobozos kakaó, jobbomban a kifli, és lábam között a szemetes, hogy abba morzsáljak. Néhány perc múlva azt veszem észre, hogy épp öntöm a kakaót bele a szemetesbe, amin annyira meglepődtem, hogy sikerült a még majdnem egész kiflit is beleejtenem kosárba, persze a munkatársaim nagy derültségére.
Azt hittem hogy roszabb már nem lehet.
Miután megebédeltem régen nem látott Kuli barátommal egy Lehel téri kajárdában (ide tartozik hogy negyed óra alatt se tudtam neki elmagyarazni hogy merre dolgozom, valamiért a tájékozódási képességem csapnivalóan rossz), visszamentem dolgozni, de addigra már annyira döglesztően meleg volt, hogy bekapcsolták a légkondikat. Az egyiknek a légterelője viszont nem mozgott, aminek okán csonthidegre fagyasztotta az ajtó előtti fél négyzetméteres területet, és mindenki tüdőgyulladást emlegetve húzott el az ajtó közeléből. Arra gondoltam hogy na majd én megcsinálom, láttam már légkondit, csak nem lehet elrontani.
Szitu a következő: ott állok az ajtó előtt, persze úgy, hogyha valaki bejön, pont rám nyíljon az ajtó. Kezeben a távirányító, és összevissza nyomkodok mindent. Persze az a szar csak nem akart megmozdulni, viszont addigra a kondi már 36 fokos meleget fújt hideg helyett. Épp ki akarom kapcsolni a szerkezetet, mire benyit a főnök, ordasul orrnyergen vágva, minek következtében nekiesek a szekrénynek, közbe úgy dől rá a meleg a kondiból. Rámnéz, majd a kondira, majd újra rám, végül megállapodik a szeme a távirányítón. Elhaló hangon közlöm vele rámutatva a légkondira hogy :"nem működik a légterelő, szerintem rossz". Boss megvetően rámnéz, majd elfordulva és elfojtva a nevetését ennyit mond: "tudjuk. már vagy két éve". Akkor nagyon kicsinek és jelentéktelennek akartam látszani, ami 190 cm-es termetemet figyelebe véve... hát nemigazán sikerült.
Most egy hétig nem fogok reggelizni, hátha jobban sikerülnek a napok..
